Nincs is jobb hétvégén, mint egy ráérős reggeli, csupa finomsággal az asztalon. Ilyenkor a házi készítésű pékárura is több idő jut, és én rendszeresen csinálom azt, hogy este megcsinálom, megformázom jelen esetben a kifliket, beteszem őket tepsin a hűtőbe, éjszaka ott megkelnek és így reggel elég csak fél órával előbb kelni a családnál, megsütjük őket, és már ehetjük is a friss, meleg, ropogós pékárut a reggeli mellé.
Ennek a kiflinek az ötlete egy kamaszkori emléken alapult, mert az egyik barátnőmék mindig ilyen kukoricadarás kiflit vettek és ha oda tévedtünk, Anyukája ezzel kínált meg bennünket uzsonnára. Sikerült reprodukálni ezt az ízt és emléket is, de ne lepődjetek meg, a kukoricadara szemek kicsit ropogni fognak a fogatok alatt, de nekem pont ettől volt olyan különleges. Plusz egy tipp: nem sokkal több idő és energia dupla adag tésztát bedagasztani, majd a kisült kiflik felét a kihűlés után azonnal lefagyasztani, így akár egész héten lehet friss kiflitek otthon.
Langyos tejben feloldjuk az élesztőt egy csipetnyi cukorral, majd megvárjuk, míg felfut. Átszitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a kukoricadarát, valamint a sót, majd jöhetnek a nedves összetevők: a tejföl, a vaj és a felfuttatott élesztő. Kézi mixer dagasztó karjával alaposan kidolgozzuk a tésztát, majd meleg helyen 45 percig kelni hagyjuk. Lisztezett deszkán fél centi vastag körré nyújtjuk a tésztát, majd 12 cikkre vágjuk. Mindegyik cikket még egy kicsit tovább nyújtjuk, szorosan feltekerjük őket és kiflivé formázzuk, majd további 20 percig kelni hagyjuk.
A sütő aljába bekészítünk egy vízzel teli fém tálat, hogy gőz képződhessen. A kiflik tetejét lespricceljük vízzel, majd előmelegített, légkeveréses sütőben 220 fokon 15 percig sütjük őket. Amikor elkészültek, a sütőből kivéve újra megspricceljük őket, és rácsra szedve hagyjuk kihűlni.
