Máglyarakás

Pár héttel ezelőtt hétvégén feltettem a kérdést, hogy mi legyen az ebéd, amire a szokásos nekünk mindegy volt a válasz, de következő héten Férjem egy elég hosszú listát írt különféle édes ételekből, mert bevallom őszintén, mostanában ha édes ebédet készítettem az mindig túrógombóc volt. Amikor egy régi klasszikusnak mondható receptet keresek, és ha ez ráadásul valamilyen édesség, akkor először Borbás Marcsi Édes Békeidők című szakácskönyvét emelem le a polcról, melyet Édesapámtól kaptam pár évvel ezelőtt karácsonyra. Így tettem hétvégén is, amikor a máglyarakás receptjét kerestem, és persze, hogy meg is találtam. Ami a mi családunk ízlésvilágába nem passzolt, az a citrom és narancs héj, kicsit savanykás íz lett a végeredmény, amit utólag egy kis porcukorral kompenzáltak a többiek, de legközelebb azt hiszem ezeket ki fogom hagyni az édesszájúak miatt.

4-6 kifli

6 ek. sárgabaracklekvár

4 ek. durvára vágott dió 

4 tojássárgája

2 dkg porcukor

2,5 dl tej

2,5 dl tejszín

1 citrom reszelt héja

1 narancs reszelt héja 

40 dkg kemény húsú alma

3 dkg barna cukor

1 narancs kifacsart leve

1 kk. fahéj

4 tojásfehérje

5 dkg cukor

Felmelegítem a tejet és a tejszínt, belereszelem a citrusok héját, majd a felkarikázott kiflikre öntöm és óvatosan összeforgatom. A tojások sárgáját habosra keverem a cukorral, és ezt is a kiflis alapba forgatom. Egy hőálló tálat kivajazok, megszórom zsemlemorzsával és az aljába belenyomkodom a kifliket, megkenem lekvárral és megszórom dióval. 

Az almákat meghámozom, kimagozom, vékony szeletekre vágom és rövid ideig párolom a barna cukorral, a narancs levével és a fahéjjal, majd szintén a tálba kanalazom. A fehérjéket kemény habbá verem, majd kis adagokban hozzáadom a cukrot, még tovább verem, és óvatosan rásimítom a máglyarakás tetejére, majd 20-30 perc alatt készre sütöm, amíg szépen megbarnul a teteje.