Tarhonya csirkemájjal

#39
A rizses hús már legutóbb is nagyon ízlett a gyerekeknek, nekem pedig előnyös volt, hogy hamar elkészült és ez két napig is elegendő volt mindannyiunknak ebédre. Próbálok májat csempészni a gyerekek ételébe, de nem megy olyan könnyen, a rántott májat, a húslevesben főtt májat, vagy a resztelt májat felismerik és nem vagyok túl népszerű ezekkel a fogásokkal náluk, de most megpróbáltam egy új ételbe csempészni. A rizses hús mintájára pörkölt szerűen készítettem el a májat, a rizs helyett lepirítottam a tarhonyát, majd vegyítettem őket és kész is volt, az újragondolt rizses hús májjal és tarhonyával.
Hozzávalók:
1 vöröshagyma
50 dkg csirkemáj
2 tk. pirospaprika
1 tk. szárított zöldségkeverék
6 dl víz
só, bors
25 dkg tarhonya
Elkészítési idő: 45-50 perc
Egy minimális olajon lepirítom a tarhonyát, csak éppen annyira amíg színt kap, majd kiszedem egy tálba. Ugyanabban a serpenyőben kevés olajon üvegesre dinsztelem a felaprított hagymát, közben sózom is. Hozzáadom a májat, párszor átforgatom. Félrehúzom és megszórom pirospaprikával, ezután mehet vissza a tűzre, jöhet a zöldségkeverék és a bors, majd jól átpirítom az egészet. Felöntöm 6 dl vízzel, és fedő alatt nagyjából 15-20 percig főzöm. Beleszórom a tarhonyát, és együtt főzöm tovább, de közben gyakran megkavarom, hogy nehogy odakapjon az alja, ez nagyjából további 15-20 perc. Tejföllel és savanyúsággal tálalom.

További receptek:

Máglyarakás

Pár héttel ezelőtt hétvégén feltettem a kérdést, hogy mi legyen az ebéd, amire a szokásos nekünk mindegy volt a válasz, de következő héten Férjem egy

Póréhagymás burgonyakrémleves

Mert hétvégén mindig kell egy leves, és ha krémleves az csak annál jobb, legalábbis nálunk. „Anyuci! Van bele golyó?” – hangzik folyton a kérdés, és

Madártej, egy igazi régi kedvenc

Anyai ágon a családban az volt nálunk a hagyomány, hogy valahányszor Anyukám vagy Keresztanyukám gyermeket szült, Nagyikám egy hatalmas adag madártejet készített nekik. Nekem a

Rakott spárga

A tavasz számomra az eper és a spárga megjelenésével válik egyértelművé. Előbbit az egész család szereti,utóbbival időnként „harcot” vívunk, hogy mennyit lehetne itthon enni belőle.